vegzál ∆ A: 1585 vexallia [l-j] (MNy. 65: 85); 1723 vexálni [sz.] (MNy. 60: 494); 1808 Vekszálni [sz.] (NSz.); 1890 zegváll (AkNyÉrt. 15/3: 10); 1913 vegzál (Horváth: HSz.); nyj. vakszál (MTsz.) J: ’zaklat, háborgat | behelligen, belästigen, vexieren’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. vexare ’ráncigál, rángat, ráz; megver, ütlegel; terhel, zaklat, kínoz, gyötör’ [vö. lat. vehere ’visz, szállít, hord, hajt stb.’]. ≋ Megfelelői: ném. vexieren; fr. vexer; stb.: ’ugrat, ingerel’. ∼ Idetartozik: (R.) vexa ’alkalmatlankodás, zaklatás, terhelés’ (1706: Nyr. 92: 228); ez valószínűleg a lat. (k.), (h.) vexa ’ua.’ szóból keletkezett vagy esetleg elvonás a vegzál-ból.