varjú [5] A: 1138/ ? voreod [sz.] [szn.] (MonStrig. 1: 91); 1265 Worreozowelgy [hn.] (OklSz.); 1322 Vorias [sz.] [szn.] (NytudÉrt. 68: 151); 1329 Woryupataka [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 71); 1333–1335 Voras [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 876); 1347 Waryu [szn.] (OklSz.); 1395 k. varíu (BesztSzj. 1187.); 1499 Vargyas [sz.] [hn.] (MNy. 43: 261); 1788 Varnyu (MNy. 5: 239); 1808 Vartyú (NSz.); 1874 vari (CzF.); nyj. vardzsu (ÚMTsz.); varja [□] (ÚMTsz.) J: ’a galambnál nagyobb, fekete-acélkék tollú, erős csőrű, fejlett agyvelejű madár | Krähe (Corvidae)’ #

Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  Vog.  (KL.) urin-jēkwä (jēkwä ’asszony, nő’); osztj.  (V.) urηi̮, (DN.) wărηȧj: ’varjú’; – a tőhöz vö. még md.  (E.) varaka, varśej, (M.) varśi; finn varis, (N.) vares; lapp  (N.) vuorâǯâs, vuorrâǯâs; – jur. warηäe; szelk. kuerè, kē̮ra; kam. bari̮; stb.: ’ua.’ [ugor *ßarɜ-ηɜ ’ua.’ (< uráli *ßarɜ ’ua.’; onomatopoetikus eredetű)].  ≋  Megfelelői: mong. keriye ’ua.’.  ⌂  A szóvég hangtanához vö. →borjú, →gyapjú.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1120