vallon A: 1447 ? Balaven [szn.] (Bárczi: FrJsz. 10); 1563 balónok (MNy. 31: 189); 1598 vallonok (MNy. 90: 373); 1601 bolon, valon (MNy. 90: 373); 1602 balom, bolommal, valomok (MNy. 90: 373); 1619 ballonok (MNy. 90: 373); 1620 balonyakkal (MNy. 90: 373) J: ‹fn› 1447 ? ’romanizálódott kelták és germánok leszármazottja Dél-Belgiumban és Észak-Franciaországban | Wallone’ (↑), 1563 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1601 ’a vallonokra vonatkozó, hozzájuk tartozó, tőlük származó | wallonisch’ (MNy. 31: 189)
Vándorszó. | ≡ Ném. Wallone; ang. Walloon; fr. vallon, (ófr.), (vall.) walon; ol. vallone; le. Walon; or. валлoнeц; stb.: ’vallon szeméyl’. A romanizált kelták neveként keletkezett, alapszava germán eredetű; vö. ang. (óang.) Walh, Wealh ’kelta, gall, római személy’; óész. germ. Valir [többes szám] ’gallok, franciák’; stb. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a francia (kfr.) nyelvből került át. ⌂ A szó eleji b-hez vö. →bakter, →bognár stb.