vakmerő A: 1372 u./ vacmerew (JókK. 93); 1423 k. vakmeree (MNy. 77: 508) J: 1 1372 u./ ’merész, bátor, meggondolatlanul bátor, a veszéllyel nem törődő ember | tollkühn, vermessen’ # (↑); 2 1536 ’kihívó; merész | herausfordernd; anmaßend’ (Pesti: Fab. 77a); 3 1538 ’önfejű, akaratos, makacs | eigensinnig’ (Pesti: Nomenclatura Y1); 4 1560 k. ’haragos, dühös | zornig’ (GyöngySzt. 4464.) Sz: vakmerőség 1372 u./ (↑) | vakmerőködik 1490 vakmeroͤkoͤdninch ’mer, merészel, merészkedik | sich erkühnen’ (SzalkGl. 32.) | vakmerősködik 1756 vakmeroͤskoͤduͤnk (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →vak + merő ’merész’ (< →mer² + -ő folyamatos melléknévi igenévképzővel) tagokból keletkezett, határozói, jelöletlen alárendeléssel. A megnevezés azon a nézeten alapul, hogy egy nagyon merész ember gyakran meggondolás nélkül, mintegy vakon cselekszik; vö. az 1. jelentéssel. Vö. még vakmerész ’vakmerő’ (1519 k.: DebrK. 314).