űz A: 1372 u./ el ewʒ (JókK. 17); 1416 u./¹ èlu̇zlèc (BécsiK. 185); 1456 k. kÿ iʒek (SermDom. 1: 448); 1569 üdzé (Bálint: SzegSz. űdz a.); 1884 üzik [□] (Nyr. 13: 384); nyj. izz (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’kerget, futásra, menekülésre késztet; siettet, hajt, hajszol | vertreiben’ # (↑); 2 1535 ’〈vmilyen cselekvést, tevékenységet〉 rendszeresen, állandóan végez | ausüben, betreiben’ # (Ozorai: Vit. A5a); 3 [főleg ~ik] 1774 ’〈állat〉 párosodik | brunsten, stieren’ (NSz.)

Valószínűleg örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (É.) it-ńoχs ’ugráló mókus’, (ńoχs ’mókus, coboly’), (AK.) itγəl- ’ugrik’; osztj.  (Trj.) it- ’fáról fára ugrik ‹mókus, coboly›’ [ugor *itɜ- ’fut, ugrik’].  ⌂  A magyarázatnak bizonyos nehézségei vannak; a korábbi magyar jelentések ugyanis tárgyasak. A szó belseji *t > m. z hangváltozáshoz vö. →húz, →kéz stb. A 3. jelentéshez vö. ném. laufen ’gyorsan jár’ : belaufen ’meghág ‹vadkan›’; vö. még →üzekedik.  ⚠  Egy ótörök nyelvből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; NyK. 80: 121; StUASuppl. 1: 214; UEW. 848; EWUng.→ fényűzés, számkivet, üzekedik, üzelem, üzér, üzletUN UEW. № 1757