üreg A: 1113 Erig [hn.] (Fejérpataky: KKOkl. 56); 1138/ ? Iruge [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1164/ Yreg [hn.] (LtKözl. 2: 157); 1171 Irig [hn.] (ÓMOlv. 47); 1226/ Vrug [szn.] (VárReg. 341.); 1229/ Irug [hn.] (VárReg. 352.); 1441 Felsewirek [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 430); 1551 üreg [✐] (NySz.); 1619 uͤroͤgh (NySz.); 1782 örögökben (NSz.); nyj. öreg (ÚMTsz.); ürekes [sz.] (MTsz.) J: ‹fn› 1 1113 ’vmilyen szilárd anyagban található kisebb-nagyobb üres tér | Höhle’ # (Fejérpataky: KKOkl. 56) (↑); 2 1801/ ’világűr | Weltraum’ (NSz.); 3 1872 ’falusi házak tornáca | überdachter Vorraum von Dorfhäusern’ (Nyr. 1: 422) | ‹mn› 1585 ’üreges | hohl’ (Cal. 176) Sz: üreges 1585 wreges (Cal. 678)
üres A: 1372 u./ ewreſewlnek [sz.] (JókK. 117); 1416 u./¹ v̇ꝛèſèn (BécsiK. 10); 1456 k. Ireſen (SermDom. 1: 318); 1575 Vͤroͤsen (NySz.); nyj. vüres (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’semmit nem tartalmazó | leer’ # (JókK. 117) (↑); 2 1456 k. ’elfoglaltságtól mentes, szabad | nicht mit Arbeit od. Pflichten belastet’ (SermDom. 1: 318) (↑); 3 1792 ’be nem töltött 〈állás, hivatal〉 | unbesetzt 〈Amt〉’ (NSz.) Sz: üresül 1372 u./ (JókK. 117) (↑) | üresség 1474 vreſſegek ’〈lelki〉 sivárság | 〈seelische〉 Leere’ (BirkK. 1); 1560 k. ’hanyagság, rendetlenség, léhaság | Liederlichkeit’ (GyöngySzt. 2406.); 1560 k. ’üreg, barlang | Höhle’ (GyöngySzt. 4166.) | üresedik 1533 megh ewreshedyk (NySz.)
ürül A: 1372 u./ yrewlyewnek (JókK. 114); 1660 Meg oͤruͤl (NySz.); 1832 űrül (Kreszn.) J: ’kiürül, üressé, szabaddá válik | leer werden, frei werden’ # Sz: ürülék 1854 ürülék (Ballagi M.: MNMSz. Excrement a.)
ürít A: 1548 vréte (SzZsolt. 30a); 1560 k. Megh óryteny [sz.] (GyöngySzt. 4033.); 1566 ki vͤritene (Heltai: Fab. 35); 1582 uͤreyteni [sz.] (NySz.); nyj. virittem (ÚMTsz.) J: 1 1548 ’üressé tesz | leermachen’ # (SzZsolt. 30a) (↑); 2 1844 ’〈vizeletet, székletet〉 kiürít, elvezet | abführen 〈Stuhlgang, Harn〉’ (Ballagi M.: MNMZsebsz.)
űr A: 1763 Uͤr (NSz.); 1832 űr (Kreszn.) J: ‹fn› 1 1763 ’üres tér, üresség | Höhle, Leere’ # (NSz.) (↑); 2 1815/ ’világűr | Weltraum’ # (NSz.) | ‹mn› 1763 ’üres, üreges | hohl’ (NSz.) (↑)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai egy fiktív tőből eredő származékszavak. | ⌂ Az ismeretlen eredetű szótő igenévszói természetű lehetett és a magyar szókincs ősi elemeihez tartozhatott. Az üreg és a üres szócsalád tagjai a tő névszói értékű tagjából keletkeztek -g, ill. -s névszóképzővel. Az ürül és ürít szavak az igei értékű tagból -l gyakorító képzővel, ill. -ít műveltető képzővel jöttek létre.
Az űr elvonás. | ⌂ A névszókból lett elvonva.
A szócsaládhoz még | ∼ Idetartozik: (N.) üredék ’barlang, üreg’ (1783: NSz.), , ’térfogat, befogadóképesség’ (1936: Csűry: SzamSz.).