ünő A: 1193 Tarýneu [hn.] (ÓMOlv. 59); 1293 Vnee [szn.] (HOkm. 8: 321); 1337 Ine zakala [hn.] (OklSz. 2. inő a.); 1395 k. ÿne (BesztSzj. 998.); 1416 u./¹ v̇no̗ (BécsiK. 186); 1533 Ewnoͤ (Murm. 473.); 1551 vͤnnoͤket (NySz.); nyj. ünü, ünyő (ÚMTsz.) J: ’(fiatal) tehén; kérődző állatok nősténye | (junge) Kuh; Ricke, Schmaltier usw.'’
Ótörök jövevényszó. | ≡ Kök-török ingäk ; CC. inäk ; csuv. ənɛ ; stb.: ’tehén’. ≋ Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A magyarba átkerült alak *inäg. A szóvéghez vö. →kölyű, →seprő stb. ⚠ Az önik (→önött) szóból folyamatos melléknévi igenévként való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ MNy. 3: 368; TESz.; Ligeti: TörK. 280; MNy. 84: 479; EWUng.→ nünüke