üdvöz ‹nsz› ∆ A: 13. sz. eleje/ iduʒleg (KTSz.); 1416 u./² Vdo̗ʒo̗c, Vduo̗ʒ (MünchK. 35vb, 34va); 1493 k. Iduezleghý (FestK. 1); 1763 Uͤdvez (NSz.) J: ‹mn› 13. sz. eleje/ ’áldó szóval üdvözölt, köszöntött | gesegnet, begrüßt’ (↑) | ‹fn› 1844 ’üdvözlés | Begrüßung’ (NSz.)

üdvözít A: 13. sz. eleje/ iduʒuht [ɔ: iduʒuhtut ~ iduʒuhtet] [sz.] (KTSz.); 1372 u./ ydueʒeÿtÿ; ewduewʒewÿtew [sz.]; ewdueʒeytew [sz.] (JókK. 106, 74, 128); 1405 k. vdueʒeite [sz.] (SchlSzj. 33.); 1416 u./¹ v̇duo̗zeitet (BécsiK. 133); 1456 k. Ideʒeÿtenk [sz.] (SermDom. 1: 267); 1470 wdeʒÿth (SermDom. 2: 761) J: 1 13. sz. eleje/ ? ’üdvösségre juttat, mennyországbeli boldogságban részesít | in himmlische Seligkeit bringen’ (↑); 2 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 25); 3 1416 u./¹ ’megszabadít, megment | erretten, befreien’ (↑); 4 1416 u./² ’meggyógyít | heilen’ (MünchK. 77va) Sz: üdvözítő 1372 u./ ydueʒeÿtemnek ’Megváltó, Jézus | Heiland’ (JókK. 25)

üdvözül A: 1372 u./ yduewʒewltenek (JókK. 114); 1416 u./¹ v̇duo̗zo̗l (BécsiK. 208); 1456 k. ÿdhueʒelÿenekh [l-j] (SermDom. 1: 341); 1495 e. iduo̗ʒu̇l (GuaryK. 45); 1528 v́duo̗zv́lendo̗ [sz.] (SzékK. 240–241) J: 1 1372 u./ ’a vallásos tanok szerint a mennyországba kerül | in den Himmel kommen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’megmenekül, megszabadul | entgehen’ (↑); 3 [főleg meg~] 1416 u./² ’meggyógyul | geheilt werden’ (MünchK. 40rb); 4 1416 u./² ’felüdül, kipiheni magát | sich erfrischen, sich ausruhen’ (MünchK. 97ra) Sz: üdvözülés 1416 u./¹ v̇duo̗zo̗les ’megboldogult, megüdvözült | Seligwerden’ (BécsiK. 208)

üdvösség A: 1372 u./ ÿduewſegnek,  ÿdueſſegnek, ewduewſſegenek (JókK. 55, 5, 126); 1416 u./¹ v̇duo̗ſſeģ (BécsiK. 254); 1433–1435 ? ÿdeſegh (LaskS. fol. 92); 1528 v́do̗ssegv́nknek (SzékK. 104) J: 1 1372 u./ ’üdvözülés, mennyei boldogság | himmlische Seligkeit’ (↑); 2 1416 u./¹ ’megmenekülés, megszabadulás | Rettung’ (BécsiK. 274); 3 1416 u./¹ ’jóllét, boldogulás | Wohlsein’ (BécsiK. 77) Sz: üdvösséges 1372 u./ idueſſeges ’boldog | selig’ (JókK. 25)

üdvöz ‹ige› † A: 1516 ? Iduezlek [? ɔ: Iduezleg] (GömK. 34); 1574 k. vͤdvezic (NySz.) J: ’köszön(t) | grüßen’

üdv A: 1728 üdvömött (ItK. 12: 222); 1813 idv (Mondolat 68) J: 1 1728 ’boldogulás, boldogság | Wohlergehen’ (↑); 2 1813 ’üdvözülés, üdvösség | himmlische Seligkeit’ (↑); 3 1815 ’üdvözlés; 〈üdvözlő szóként〉 | Begrüßung; 〈als Grußformel〉’ (NSz.); 4 1847 ’menekülés, szabadulás | Rettung’ (NSz.)

üdvös A: 1801 Üdves (NSz.); 1813 Üdvös (Mondolat 98) J: 1 1801 ’egészséges, ép; helyes, hasznos, boldogító | gesund; nützlich, günstig’ (↑); 2 1821 ’boldog, szerencsés | glücklich’ (NSz.)

A szócsalád alapja, az üdvöz származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A feltehetőleg igei szótő ismeretlen eredetű és valószínűleg az →üdül szócsaládjának tövével van összefüggésben. A szó belseji v egy visszaható igeképző lehet; vö. →nyomvad, →olvaszt stb. A szóvég valószínűleg -z melléknévképző; vö. →igaz, →száraz stb.

Az üdvözít, üdvözül, ill. az üdvösség származékszavak. |  ⌂  Ezek -ít igeképzővel és -ül, ill. -ség névszóképzővel keletkeztek az üdvöz ’áldott; üdvözölt, köszöntött’ szóból. Az utóbbi szó a -z képzős, igeként használt szavak analógiájára jött létre.

Az üdv és üdvös elvonások. |  ⌂  Az üdv a származékszavakból lett elvonva, az üdvös pedig az üdv szó -s melléknévképzős származékszava lehet.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A szócsalád tagjainak jelentéstanához vö. lat. salus ’egészség; megmentés; köszöntés, üdvözlet’, salvus ’egészséges; megmentett; stb.’, salvere ’egészséges, áldott’, salvator ’megmentő; Üdvözítő, Megváltó’.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: 1255 Vde  [hn.]  (Wenzel: ÁÚO. 11: 420).

☞ Bárczi: SzófSz. üdv a.; TESz. üdvözít a.; EWUng.→ üdül, üdvözlégy, üdvözöl