úz A: 1057/ ? Wzdyhitlen [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1138/ ? vza [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1198 ? Wzd [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 104875); 1272 ? Ovzd [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 797); 1881 Úz (NSz.) J: ‹fn› 1138/ ? ’az ótörök oguzok vmely Mo.-on is letelepedett törzséhez tartozó személy a kora középkorban | Uze’ (↑), 1881 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1913 ’az ótörök oguzok vmely Mo.-on is letelepedett törzséhez tartozó 〈személy〉 a kora középkorban | die Uzen betreffend’ (MNy. 9: 363)
Valószínűleg jövevényszó egy török nyelvből. | ≡ Egy török nép megnevezésének átvételéről lehet szó, amelyet oγuz-nak hívtak [török eredetű; valószínűleg a török *oq ’nyíl(vessző); tő’ szóból török -z képzővel (vö. →nándor); vö. esetleg még csag. oγuz; oszm. (R.) oγuz: ’durva, csiszolatlan’]. Vö. még oszm. guz; gör. (biz.) Οῦζoι [többes szám]; or. гуз: ’úz törzs’. ⌂ A szó korai létezésére a helynevek, és a személynevek utalnak, ma történelmi szakszóként él; ehhez vö. még ném. Uze; ang. Oghuz; stb.: ’egy török népcsoporthoz tartozó’.