un A: 1350 ? Vntato [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 634); 1456 k. vntato [sz.] (SermDom. 2: 304); 1519 meg vnnyak [n-j] (CornK. 159); 1552 ontalon [sz.] (Heltai: Dial. H3b) J: ’elege van (vmiből), megelégel vmit | überdrüssig sein, etw satt haben’ # Sz: untat 1350 ? [sz.] [hn.] (↑); 1456 k. [sz.] ’terhel, zaklat, alkalmatlankodik | belästigen’ (↑) | unás 1493 k. meg wnassal (FestK. 400) | untalan 1527 wntalan ’szüntelen, szakadatlan | unaufhörlich’ (ÉrdyK. 77) | unos-untalan 1527 wnoſ wtalan (ÉrdyK. 378) | unalom 1580 unalom (NySz.) | unalmas 1613 únalmas (NySz.) | unatkozik 1619 meg unatkozot vala (NySz.) R: untig 1598 untig (NySz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Alaktani tulajdonságai miatt a magyar nyelv igen régi elemének tűnik.