ugrik [1] A: 1548/ fel vgordnac [sz.] (Tinódi: Cronica k2a); 1585 vgrom [▽] (Cal. 1087); 1613 Ki-ugornak (NySz.); 1616 eloͤ úgorduánn [sz.] (NySz.); nyj. ugardani [sz.] (MTsz.) J: 1 1548/ ’(helyéről) rugalmas mozdulattal vmerre lendül, szökken | einen Sprung machen’ # (↑); 2 [el~ik] 1583 ’elmenekül | entfliehen’ (Nyr. 10: 469); 3 1585 ’〈szikra〉 pattan | springen 〈Funke〉’ (Cal. 1011); 4 [főleg ki~ik] 1808 ’kilép 〈szerzetből〉 | austreten 〈aus dem Mönchsorden〉’ (Sándor I.: Toldalék); 5 [főleg meg~ik] 1838 ’〈mén, bika stb.〉 párosodik | bespringen’ (Tsz. Megugrotta a.); 6 [be~ik] 1895 ’bedől vminek | auf etw hereinfallen’ # (NSz.); 7 [be~ik] 1904 ’felkészülés nélkül vállal, és azonnal eljátszik vmely (színpadi) szerepet | einspringen’ (Zolnay–Gedényi); 8 1907 ’feldühödik | sich erzürnen’ (NSz.); 9 [be~ik] 1964 ’〈motor〉 működni kezd | anspringen 〈Motor〉’ (NSz.); 10 [főleg el~ik] 1972 ’odalesz, elúszik 〈pénz〉 | draufgehen 〈Geld〉’ (ÉKsz.) Sz: ugordik 1548/ (↑) | ugrál 1565 ugrálik ’szökd(écs)el, szökell | hüpfen’ (MNy. 14: 209); 1907 ’fontoskodik | sich wichtig machen’ (NSz.) | ugrándozik 1574 ugrándoznak (NySz.) | ugrat 1594 vghratta ’ugrásra késztet, szökelltet | springen lassen’ (Úriszék 231); 1897 ’nevetségessé próbál tenni vkit | necken’ (NSz.) | ugraszt 1783 ugrasztó [sz.] (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az elsődleges tőváltozat az ugor- lehetett. A szó belseji o az ik végződés második szótagba való járulásának következtében került a szóba, amelyből azután a magánhangzó kiesett; ennek a folyamatnak az eredménye az ugrik alak. A 6. jelentéshez vö. (R.) tréfát ugraszt ’tréfál, tréfálkozik’ (1748: NySz.), amellyel a 8. jelentés összefüggni látszik. Az előtaggal képzett alakok jelentése gyakran a ném. springen ’ugrik egyet; ugrál, szökell; stb.’ különböző előtaggal képzett alakjainak hatására jöttek létre. ∼ Idetartozik: az ugrabugrál ’ugrál, ugrándozik’ ikerszó (1858/: Jókai: JubÖM. 31: 119), amelynek előtagja egy folyamatos melléknévi igenév -a képzővel az ugrik szóból. ≂ Tisztázatlan idetartozású: 1292–1297 Vgra [sz.], [szn.] (ÓMOlv. 108). ⚠ A szláv nyelvekből való származtatása alaktani és hangtani okokból kevésbé valószínű.
☞ TESz. ugrabugrál a. is; NyK. 75: 54; EWUng.→ béka-, bokorugró, macska-², mitugrász, ugrifüles