uborka A: 1405 k. vgũca dínne (SchlSzj. 942.); 1519 wgorkaak (JordK. 139); 1529 wborka (OklSz.); 1583–1584 buborka (MNy. 44: 152); 1708 Uhorka (Pápai Páriz: Dict. Cŭcŭmer a.); 1816 iborkának (NSz.); 1838 gugorka (Tsz. Buborka a.); nyj. huborka (MTsz.); ogorka (ÚMTsz.) J: ’a tökkel rokon, de annál kisebb, hosszúkás termésű, konyhakerti növény | Gurke (Cucumis sativus)’ #

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből vagy a szlovákból. |  ≡  Szbhv.  (N.) ugorak, ugorka; szln.  (N.) ogûrek, ugorek; szlk. uhorka, (N.) ugorka, oharok, ogarok: ’uborka’ [a szlávban eseetleg a gör.  (kés.) ἀγγoύρι ’ua.’]. Tisztázatlan, hogy a görög szó közvetlenül került-e a szláv nyelvekbe. A görög főnév feltehetőleg a gör. ἄωρoς ’éretlen’ szóra megy vissza; a megnevezés onnan ered, hogy az uborkát nyersen ették. Vö. még le. ogórek; or. oгypeц; stb.: ’uborka’.  ≋  Megfelelői: ném. Gurke, (N.) unmorke, umurke; dán agurk; stb.: ’ua.’.  ⌂  Az uborka alak elhasonulással keletkezett, a buborka és gugorka változat hasonulással jött létre. Az uhorka változat későbbi, közvetlen átvétel a szlovákból, az umorka ’ua.’  (1838: Tsz. Uborka a.) feltehetőleg a németből (↑) származik.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 537; StSl. 3: 440; MNy. 60: 478; TESz.; EWUng.→ uborkafa, uborkaszezon