tőzeg A: 1585 toͤzet (Cal. 134); 1647 tőzekvel (NySz.); 1708 tözök (Pápai Páriz: Dict.); 1784 tö́zeg (Baróti Szabó: KisdedSz. 88); 1808 tüzek (Sándor I.: Toldalék); 1825 tőzék (NSz.); 1836 tűzek (Kassai: Gyökerésző 5: 286); nyj. teőzik (MTsz.) J: 1 1585 ’(szárított) trágya | getrockneter Mist’ (↑); 2 1864 ’vizenyős talajban korhadó növényrészek tömege; korhadt növényrészeket tartalmazó talaj | Torf; Torferde’ (NSz.)

Török jövevényszó, esetleg kun közvetítéssel is. |  ≡  Vö. Kāšγ. täzäk ; oszm. tezek ; tat. tizäk ; stb.: ’fűtésre használt megszáradt trágya’ [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak *tezäk lehetett. A szó belseji ő az ö hangsúly okozta nyúlásán alapul. A szóvégi g-hez vö. →hörcsög, →maszlag stb. A ma ismertebb 2. jelentés újabb metonimikus fejlemény.  ⚠  Török hangtani és magyar szótörténeti okokból a honfoglalás előtti átvétel kizárt.

☞ MNy. 34: 207; TESz.; Ligeti: TörK. 245; EWUng.