tüsző A: 1510 k. tyze (Gl.); 1529 e. tizw penzth, to̗zo̗ (VirgK. 26, 106); 1533 gyuͤsoͤ (Murm. 1896.); 1585 Tẃszoͤ (Cal. 101); 1590 Gyuͤszuͤ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 213); 1656 tüszűben (MHH. 23: 349); 1855–1880 dészű (MNy. 10: 87); nyj. csűsző (MTsz.); dëszü (ÚMTsz.) J: 1 1510 k. ’erszény, főleg övön levő erszény; erszénnyel ellátott széles öv | Geldbeutel; breiter Gürtel mit Geldbeutel’ (↑); 2 1807 ’több magvú, fölrepedő, üreges termés | Kapselfrucht’ (MagyFűvészk. 24); 3 1917 ’zsákocska, tasak, golyó alakú képlet bőrön, nyálkahártyán | Follikel’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Oszm. kese, (N.) kise ’zacskó, zsákocska, pénztárca, erszény’; albán gése ’papírzacskó, papírtasak, pénztárca’; rom. chisea, (N.) chisău, tisău ’szelence, doboz; dohányzacskó’; blg. кесия ’ua.’; szbhv. kese ’ua.’; le. kiesa ’ua.’; stb. Forrása egy sémi nyelv; vö. akkád  (óakkád) kīsu, arámi kīsā: ’ua.’.  ⇒⌂  A magyarba különböző nyelvekből került át, részben az oszmán-törökből.  ⌂  A szó eleji mássalhangzó a magyarban különböző hanghelyettesítésből alakult ki.  ⌂⇒  Néhány szomszédos nyelvbe a magyar közvetítésével is bekerülhetett.

☞ Nyr. 71: 46; I.OK. 15: 78; TESz.; EWUng.→ szütyő