türkiz A: 1525 thurkes (MNy. 53: 269); 1533 Tyrkes (OklSz.); 1538 Thewrkys (OklSz.); 1553 Thewrkes (OklSz.); 1563 Torkys (OklSz.); 1600 e. Türkyſek (MNy. 56: 386); 1668 Turkis (Nyr. 43: 85); 1688 terkisekkel, tirkisekkel (Radvánszky: Csal. 2: 382, 387); 1704 türkések (NySz.); 1792 Türkisz (NSz.); 1793 Türkiz (NSz.) J: ’világoskék v. zöldeskék színű, átlátszatlan féldrágakő | Türkis’
Vándorszó. | ≡ Ném. Türkis, (kfn.) turggīs, turkīs, turkoys, türckis (h. korai úfn.) tẅrkas; sp. turquesa; fr. turquoise, (ófr.) torchoise; ol. turchese; szbhv. tirkis; stb.: ’türkiz’. Ez a fajta drágakő török közvetítéssel vált ismertté; Nyugat-Európában a megnevezés mindenekelőtt az olaszból és a franciából terjedt el; vö. ol. turco; fr. turc: ’török ‹mn›’. ⇒⌂ A magyarba leginkább a németből, esetleg még olasz közvetítéssel is kerülhetett. ⌂ A legtöbb adat szóvégi sz-szel vagy s-sel ejtendő.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ török