törtet A: 1773 törtetve [sz.] (MNy. 60: 493) J: 1 1773 ’(nyelvet) hibásan, törve beszél | (eine Sprache) radebrechen’ (↑); 2 1788 ’vhova akadályokon keresztülhatolva halad | drängen’ # (NSz.); 3 1789 ’tör, vmit részeire választ | brechen’ (NSz.); 4 1803 ? ’utat tör | Bahn brechen’ (NSz.), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 5 1851 ’kezét tördeli | die Hände ringen’ (NSz.); 6 1883 ’kíméletlenül törekszik pályáján előrejutni | (rücksichtslos) streben, ein Streber sein’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →tör ’tör, eltör, összetör; vhova tart; igyekszik, fáradozik stb.’ igéből keletkezett -tet műveltető képzővel, amelynek itt gyakorító funkciója van. A képzőhöz vö. →baktat, lüktet (→lükög), nyomtat (→nyom). Az 5. jelentés keletkezéséhez a kezét töri (1789: NSz.); kezét tördeli (1825: NSz.) típusú szószerkezetek is hozzájárulhattak. A 6. jelentés nemcsak árnyalatában rokona a 2.-nak, hanem ismertségét, elterjedtségét tekintve is megközelíti. ∼ Ugyanebből az alapszóból -t műveltető képzővel keletkezett: 1211 Therteuh [sz.], [szn.] (PRT. 10: 514).
☞ Nyr. 46: 95; TESz.; EWUng.→ tör