törek [4] A: 1262 ? Turek [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 118); 1395 k. theurek (BesztSzj. 447.); 1794/ Törék (I.OK. 30: 259); 1796 törköt (NSz.); 1809 Tö́reg (NSz.); 1840 török (MNy. 12: 45); nyj. tërek, törekk (Nyatl.) J: 1 1395 k. ’a gabonaszár és kalász törmeléke | Rüttstroh, Spreu’ (↑); 2 1809 ’trágya | Dünger’ (↑); 3 1832 ’töredék | Bruchstück’ (Kreszn.)
Származékszó. | ⌂ A →tör ’(össze)tör, szétzúz’ igéből jött létre -k névszóképzővel; vö. →kerek, rejtek (→rejt) stb. A 2. jelentés azon alapul, hogy a törekszalmát az istállókban alomként is használták.
☞ TESz.; EWUng.→ tör