tönkő × A: 1211 ? Tenke [szn.] (PRT. 10: 510); 1217/ ? Tenkeu [szn.] (VárReg. 208.); 1585 toͤnkoͤ (Cal. 1006); 1763 tenkö (NSz.); 1836 Tönke (Kassai: Gyökerésző 5: 264); nyj. tünkő (MTsz.) J: 1 1585 ’karó; tőke, tuskó | Pfahl; Baumstumpf’ (↑); 2 1781 ’növényszár | Stengel, Sproßachse der Pflanzen’ (NSz.)
tönk A: 1211 ? Thencu [szn.] (PRT. 10: 508); 1211 Tenc [szn.] (PRT. 10: 512); 1616 teonkit (HOklSzj. 148); 1790 tengre (NSz.); 1808 töngöt (NSz.); 1808 tenknek (Nyr. 44: 115) J: 1 1616 ’(fa)tuskó; a fatörzs egy darabja, rönk | Strunk, Klotz; Holzblock’ (↑); 2 1807 ’a gomba szára | Pilzstrunk’ (MagyFűvészk. 41); 3 1808 ’növényszár; törzs | Stengel; Stamm’ (NSz.); 4 1808 ’csőd, anyagi összeomlás; bukás | Pleite; Fall, Sturz’ (Nyr. 44: 115); 5 1810 ’alap | Fundament’ (NSz.); 6 1822 ’nyomor | Elend’ (Wagner: Phras. Incita a.)
Bizonytalan eredetűek, esetleg származékszavak. | ⌂ Kiinduló szava a →tő lehetett. A végződés -kő ill. -k kicsinyítő képző (vö. →tőke). a szó belseji n esetleg szervetlen töltelékhang. A tönk 4. jelentése metaforikus fejlődés eredménye lehet; vö. még tönkretesz, tönkremegy (→tönkre-) stb.