tömlő [6] A: 1374 ? Temlesto [sz.] [hn.] (OklSz.); 1404 themle (OklSz.); 1416 u./¹ to̗mlo̗iet (BécsiK. 31); 1880 tömlejét (NSz.) J: 1 1404 ’bőrből v. más hajlékony, vízhatlan anyagból való hosszúkás tartály folyadék tárolására | Schlauchsack für Lagerung’ (↑); 2 1533 ’hangszer fújtató része | Gebläse eines Musikinstruments’ (Murm. 2489.); 3 1548/ ’női mell, kebel | weibliche Brust’ (Tinódi: Cronica k3b); 4 1552 ’felfuvalkodott ember | hochmütiger Mensch’ (Heltai: Dial. M7b); 5 1559 ’folyón való átkeléskor használt, állatbőrből klészült felfújható párnaféle | Art aufblasbares Kissen aus Tierfell zum Überqueren von Flüssen’ (Székely I.: Krón. 115r); 6 1828 ’élőlény szervezetében levő üreges képződmény | hohles Gebilde in einem Organismus’ (NSz.); 7 1836 ’juhásztarisznyául szolgáló hosszúkás bőrtok | Lederranzen’ (Kassai: Gyökerésző 5: 88); 8 1860 ’állat odúja | Loch eines Tieres’ (NSz.); 9 1874 ’folyékony v. gáznemű anyagok vezetésére szolgáló, rugalmas cső; öntözőcső | (Garten)schlauch’ # (CzF.); 10 1882 ’tömlőállat | Hohltier, Pflanzentier’ (NSz.); 11 1962 ’〈jármű kerekén〉 levegővel töltött kör alakú gumicső | Reifenluftschlauch’ (ÉrtSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, egy származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Egy -ő képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése. Az igenév valószínűleg a →töm szóból keletkezett; a szó belseji l az emlő (→emik), →himlő típusú szavak hatását tükrözi. A (R.) tömöl ’töm’  (1808: Sándor I.: Toldalék) bizonyosan nem a tömlő alapszava, hanem éppen ebből keletkezett elvonással a nyelvújítás termékeként. A tömlő eredetileg a tárolás és a szállítás eszközének megnevezése, amelyet teletömtek, később metaforikusan különböző üregek és üreges dolgok megnevezésére szolgált. A 4. jelentés tréfás metafora. A 10. jelentés metonímia. Az első szótörténeti adathoz vö. talán (N.) tömle ’vízinövények rothadt részeinek leülepedése’  (MTsz.). 2 Nyugati szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. cseh tlumok ’erszény, zacskó, bőrzsák’, (ócseh) telma ’pásztortarisznya’; szlk.  (N.) telma ’zacskó, zsákocska; tarisznya, batyu’; le. tlumok ’erszény, zacskó, útipoggyász’ [tisztázatlan eredetű]. Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak.  ⌂  E származtatás szerint a magyar szó a telma típusú nyugati szláv változatból hangrendi kiegyenlítődéssel és hangátvetéssel keletkezett a →töm hatására. A származtatás gyengéje, hogy a nyugati szláv szavak ugyancsak hangátvetéssel a magyarból is eredhetnek.

A szócsaládhoz még |  ≂  Tisztázatlan idetartozású: [1200 k.] tulbou ’a folyón való átkelésre használt, állati szőrméből készült párna’  (An. 7.).

☞ MNy. 30: 40; NytudÉrt. 88: 126; TESz.; MNy. 84: 67; EWUng.→ töm