tó [7/1] A: 1075/ halaſtou [hn.]; feyrtou [hn.] (MNL (OL) Dl. 238483); 1138/ ? Taudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1211 Posontaua [hn.] (PRT. 10: 510); 1219/ Hodoſto [hn.] (VárReg. 86.); (†1015) 1220 k./ Apattoa [hn.] (Györffy: DHA. I: 78); (†1015) 1220 k./ Tow (Györffy: DHA. I: 74); *1067 1267 k./ Wensellev towa [hn.] (Györffy: DHA. I: 184); 1275 k. Thold [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 677); 1372 u./ to (JókK. 26); 1769 tólakban (NSz.) J: ’természetes állóvíz | See, Teich’ # Sz: tóka 1325/ Rewtokaia [hn.] ’kisméretű tó | (kleiner) Teich’ (OklSz.) | tócsa 1519 toczakra ’pocsolya | Lache’ (JordK. 20) | tavi 1585 Taui (Cal. 751 [ɔ: 749])

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) tō; osztj.  (V.) tŏγ; zürj.  (Sz.), (P.) ti̮; votj.  (Sz.) ti̮; – jur. tō; szelk. to, tū: ’(kis) tó, tavacska’; kam. tu ’ua.; folyó(ág)’ [uráli *toβɜ ’tó’].  ⌂  A főleg a Told  [hn.] alakban előforduló szó belseji l valószínűleg a t͜ou változatra vezethető vissza; vö. még 1536 tolcha  [sz.] ’tócsa, pocsolya’  (Pesti: Fab. 10v).

☞ FUFA. 12: 18; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ tóka²UN UEW. № 1070