tégely [4] A: 1530–1586 tegelben (MKsz. 1896: 281); 1590 tégelye (NySz.); 1644–1671/ téglyet (NySz.); 1763 Tégej (NSz.) J: 1 1530–1586 ’fémolvasztás, vegyi műveletek céljára szolgáló tűzálló edény | feuerfestes Gefäß zum Metallschmelzen und zu chem Vorgängen’ (↑); 2 1611 ’kiöntő edény | Gießtopf’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1797 ’kis kenőcsösdoboz | kleine Büchse für Salbe’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) tëgel, tigel ’olvasztótégely’, (R.) tegel ’ua.; kiöntő edény; egy fajta serpenyő; egy fajta doboz’, (h. kor. úfn.) tegl ’edény, egy fajta serpenyő’, – ném. Tiegel ’lapos edény, serpenyő; tégelysajtó fémlemeze’ [< ol. teglia ’serpenyő’ < lat.  (k.) tegula ’agyagedény; (agyag) tetőcserép’].  ≋  Megfelelői: szbhv. tegla; le. tegiel; stb.: ’tégely’.  ⌂  A fémkohászat és az orvostudomány szakszavaként került a magyarba. A szóvégi ly-hez vö. →messzely, →stempely.

☞ Kobilarov–Götze: DtLw.; TESz.; EWUng.→ tégla