tébolyog [1] A: 1508 tibeľgo̗nk (DöbrK. 496); 1519 tebolgandotok (JordK. 420); 1527 teebolyogni [sz.] (ÉrdyK. 279); 1791 tébojgásban [sz.] (NSz.); nyj. tébëlëg, tébölög, tévajog (MTsz.); tiborog (ÚMTsz.) J: 1 1508 ’bizonytalankodik | unsicher sein’ (↑); 2 1527 ’bolyong, kóborol | umherirren’ (ÉrdyK. 522); 3 1527 ’hitben tévelyeg | irrgläubig sein’ (ÉrdyK. 647); 4 1527 ’megzavarodik | in Verlegenheit geraten’ (ÉrdyK. 647); 5 1791 ’megőrül | irrsinnig werden’ (↑)
tébolyít A: 1531 megh theboloyth (ÉrdyK. 224); 1793 meg-tibolítaná (NSz.); 1794 meg tébojitotta (NSz.) J: 1 [meg~] 1531 ’megzavar, felzaklat | verstören, aufregen’ (↑); 2 [meg~] 1794 ’megőrjít, tébolyulttá tesz | wahnsinnig machen’ # (↑)
tébolyodik A: 1584 tébolyodni [sz.] (NySz.); 1584 meg tibolyodnéc [▽] (NySz.); 1742 tibolodása [sz.] (NSz.); 1787 megtébojodott (NSz.); 1838 Tibelyedni [sz.] (Tsz.); 1863 Tibėjėdik (Kriza [szerk.] Vadr. 520) J: 1 [meg~ik] 1584 ’megőrül | wahnsinnig werden’ # (↑); 2 1761 ’vhova téved | sich verirren’ (NSz.) Sz: tébolyodott 1650 meg-tébolyodott ‹bef mn-i igenév› (NSz.); 1786 ’őrült személy | Wahnsinniger’ (NSz.)
téboly A: 1805 tébolykert (NSz.) J: 1 1805 ’tévedés | Irrtum’ (↑); 2 1834 ’őrültség; elmezavar | Irrsinn’ # (Kunoss: Szóf.) Sz: tébolyda 1843 tébolyda (NSz.)
tébolyul A: 1839 tébolyultan [sz.] (NTársalkodó 1839. szept. 26.: 99); 1852 tébolyult [sz.] (NSz.) J: ’megőrül | wahnsinnig werden’
A szócsalád időrendben legkorábbi igéi szóhasadás eredményei. | ⌂ A →tévelyeg szóból, ill. a szócsalád más tagjaiból: tévelyít, tévelyedik. A szóhasadásnál felmerülő veláris képzőhasználatban a →bolyong hatására közrejátszhatott. A szótőben végbemenő v > b hangváltozáshoz vö. →ibolya. A szóhasadás többnyire konkrét > elvont jelentésváltozással jár.
A téboly elvonás. | ⌂ A téboly az igékből tudatos szóalkotással lett elvonva a nyelvújítás korában.
A tébolyul származékszó. | ⌂ A téboly szóból keletkezett.