tát A: 1416 u./³ meg tattatot [sz.] (AporK. 122); 1709 tuttogot [sz.] (MNy. 75: 382); 1816 Táltja (Kassai: Bef. 310) J: ’nagyra, szélesre nyit 〈főleg szájat〉 | (weit) aufsperren 〈haupts. den Mund〉’ # Sz: tátogat 1518 k. tatogatasawal [sz.] (PeerK. 63) | tátog 1578 tatog (Bornemisza: ÖrdKís. 189) | tátong 1822 Tátong (MNy. 4: 420) | tátika 1892 Tátika ’oroszlánszáj | Löwenmaul (Antirrhinum majus)’ (Ethn. 3: 60)
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →tág, →tár¹ tövével lehet azonos. A szóvég -t műveltető igeképző.