szócikk megosztása

tángál A: 1589 tangallia [l-j] (Pais-Eml. 384); 1613 tángállya [l-j] (NySz.); 1835 Tangál (Kunoss: Gyal.); nyj. dángál (ÚMTsz.) J: 1 [ma főleg el~] 1589 ’ver, üt | prügeln’ (↑); 2 1613 ’érint, illet | berühren’ (↑)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. tangere ’megérint, hozzáér’, (k.), (h.) ’üt, ver’ [ismeretlen eredetű].  ≋  Megfelelői: ném. tangieren; ol. tangere; stb.: ’megérint, hozzáér’.  ⌂  Az ál szóvéghez vö. →ágál stb.

☞ TESz.; EWUng.→ taksa, taktus