támla A: 1844 páholytámla (Szily: NyÚSz. okadatolni a.) J: 1 1844 ? ’bútornak, berendezési tárgynak az a része, amelyhez v. amelyre a kart, hátat, fejet támasztani lehet | Rücklehne’ # (↑), 1847 ’ua.’ (NSz.); 2 1853 ’támasztékul v. felfüggesztésre szolgáló állvány (pl. fogas, kottatartó stb.) | Gestell’ (NSz.)

támlány ∆ A: 1847 támlányokban (NSz.) J: 1 1847 ’háttámlás szék a templomban az egyházi kar részére | Lehnstuhl im Kirchenchor’ (NSz.); 2 1853 ’karosszék | Armstuhl’ (Nyr. 27: 118); 3 1862/ ’vmit tartó, alátámasztó állvány | unterstützendes Gestell’ (NSz.); 4 1874–1876/ ’berendezés, tárgy támlája | Lehne’ (NSz.)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A tám ’tartóelem, tartó, támaszték’ (→támad) szóból névszóképzőként értelmezett szóvéggel, a la, lány végű szavak analógiájára; vö. →tábla, foszlány (→foszlik) stb.  ⌘  Nyelvújítási alkotások.

☞ TESz.; EWUng.→ támad