tálca A: 1651 tácza (Radvánszky: Csal. 2: 312); 1808 Táltza (Sándor I.: Toldalék Tálka a.); nyj. tárcát (ÚMTsz.) J: 1 1651 ’csésze | Tasse’ (↑); 2 1720 ’nagy, lapos tál; mosdótál | (Wasch)becken’ (NSz.); 3 1790 ’főleg ételek, italok felszolgálására használt, keskeny peremű, lapos tárgy | Tablett’ # (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (vel.) tazza ’ivópohár’, (fri.) tā́za, táṣa ’ua.’, (bol.) tazza, tạ̄́sa ’csésze; egy fajta tányér, serpenyő’, – ol. tazza ’tál, csésze, edény, tálka, pohár; a szökőkút medencéje’ [< arab ṭāssa ’csésze, edény’].  ≋  Megfelelői: ném. Tasse, (baj.-osztr.) tatze ’tálka, csésze’; fr. tasse ’ua.’; or. таз ’mosdókagyló, mosdó, teknő, tál’.  ⌂  A szó belseji l másodlagos, a →tál hatására keletkezett. – Egy megfelelő szó, amely a magyarban az effajta edény meglétére utal, a hazai latinban már a korábbi időkben adatolt volt; vö. lat.  (h.) tacie [többes szám] ’csésze’; vö. még lat.  (k.) tacea, tacia ’ua.’. – A (R.) tácé ’alátét’  (1810: MNy. 71: 254), tacé ’tálka, csésze’  (1833: MNy. 71: 254) esetleg külön átvétel a bajor-osztrákból.  ≁  Nem tartozik ide: tálcsa ’tálacska’  (1527: ÉrdyK. 235), ez a →tál szóból keletkezett kicsinyítő képzővel.

☞ NytudÉrt. 50: 112; TESz.; EWUng.