turha A: 1577 k. turha (OrvK. 103); 1595 torhat (Gombocz E.: BotTört. 59) J: 1 1577 k. ’takony | Popel’ (OrvK. 103) (↑); 2 1577 k. ’sűrű, zöldesszürke nyálka, amely köhögés közben feltör | Schleim’ (OrvK. 134); 3 1887 ’iszap | Schlamm’ (Herman: HalK. 836)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A turha és a →torha között feltehetőleg szóhasadás ment végbe. A turha ma ritkán, leginkább 2. jelentésében fordul elő. ⚠ Szláv származtatása jelentéstani okokból nem meggyőző.
☞ TESz.; NytudÉrt. 105: 52; EWUng.→ torha