turbékol A: 1772 turbékolasokkal [sz.] (NSz.); 1788 túrbúkol (NSz.); 1791 turbíkol (NSz.); 1792 turbikolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1808 Turbokolnak (Sándor I.: Toldalék 34); 1811–1818 urbikoló [sz.] (NSz.) J: 1 1772 ’〈galamb〉 búgó hangot ad | turteln’ (↑); 2 1830 e. ’enyeleg | liebkosen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Az utánzott hangadáshoz vö. az u ~ →uhog hangutánzó szót. A tő összefügghet a →tuba² szóval; a magyarázat szerint a tőhöz kapcsolódó szó belseji r a szó onomatopoetikus természetének nyomatékosításaként kapcsolódott. A végződések -ékol gyakorító képző; vö. kukorékol →kukorít. A tréfás 2. jelentéshez vö. →galamb, →tuba². ∼ Régi ige ugyanebből a tőből: (R.) turbol ’turbékol’ (1802: NSz.).
☞ TESz.; EWUng.→ tuba²