tróger A: 1623 trágernek [?✐] (MNy. 90: 256); 1696 Trogernek (MNy. 64: 231); 1793/ Tragerek (NSz.); 1888 trógerja (NSz.); nyj. tológer (MTsz. trágër a.); trógër (ÚMTsz.) J: 1 1623 ’teherhordó | Lastträger’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1898 ’faragatlan, nyers, aljas ember | ungehobelter, gemeiner Mensch, Schuft’ (Dobos: DiákSz.); 3 1906–1907 ’nadrágtartó | Hosenträger’ (ÚMTsz.); 4 1941 ’tartórúd, tartógerenda | Tragbalken’ (ÚMTsz.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) trager ’teherhordó’, (T.) trągɛr ’ua.; házaló; oromfa’, hosen-trągɛr ’nadrágtartó’, (h. baj.-osztr.) trọ̄xᵃ ’teherhordó’, – ném. Träger ’ua.; tartógerenda, gyámgerenda’ [eredetéhez vö. →trágár]. ⌂ A szó belseji ó-hoz vö. →drót, →gróf stb. A 2. jelentés pejoratív metafora az 1. alapján.
☞ TESz.; EWUng.→ trágár