tréfál A: 1456 k. trufalnak (SermDom. 1: 436); 1528 trefal vala (SzékK. 253); 1585 Tréfálok (Cal. 561); 1598 tréffál (Baranyai Decsi: Adag. 147); 1608 trafalok (OklSz.); 1763 teréfálni [sz.] (NSz.); 1879 tėréfálkodék [sz.] (Nyr. 8: 336) J: 1 1456 k. ’hízeleg, simogat | fröhlich stimmen’ (SermDom. 1: 436) (↑); 2 1522 ’tréfákat mond, csinál | scherzen, Spaß machen, Possen treiben’ (HorvK. 279) Sz: tréfálód~ik 1604 Trefalodo [sz.] ’tréfál, viccel | scherzen’ (Szenczi Molnár: Dict.) | tréfálkodik, tréfálkozik 1759/ tréfálkodni [sz.] (NSz.); 1795 tréfálkozott (NSz.)

tréfa A: 1498 e. ? trufe (Gl.); 1500 k. trufas [sz.] (Gl.); 1511 Threfa Almas [hn.]; Treffaalmas [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 67); 1585 Tréfa (Cal. 320); 1585 trofason [sz.] (Cal. 789); 1600 k. Trifa bezed (BrassSzt. 11); 1763 teréfa (NSz.); nyj. tëréfȧ (MTsz.) J: 1 1498 e. ? ’nevettető célzatú viselkedés, tett, mondás | Scherz, Spaß, Witz’ # (Gl.) (↑), 1500 k. ’ua.’ (Gl.) (↑); 2 1904 ’egy fajta fröccs | Art gespritzter Wein’ (PKSz.) Sz: tréfás 1500 k. (Gl.) (↑) | tréfáz 1833 tréfázva [sz.] (NSz.)

Olasz (É.) jövevényszó, esetleg a latinból is jöhetett. |  ≡  Ol. (bol.) trufar, – ol. truffare: ’átejt, rászed, becsap’; – vö. még lat. (k.) truf(f)are, (h.) trufare ’rászed, túljár az eszén’ [bizonytalan eredetű, esetleg vö. lat. turbare ’zavar, összekuszál’; vö. még prov. (óprov.) trufa; fr. (ófr.) truffe ’tréfa, móka’] | ol. (v.-ven.) trúfa, (bol.) troffa, (mant.) (rom.) tróffa, – ol. truffa: ’csalás, szélhámosság; csalás, ámítás stb.’; – vö. még lat. (k.) (h.) truf(f)a ’csalás, megtévesztés, becsapás, szélhámosság; tréfa, móka’.  ⌂  A középkori szórakoztatással, ill. bohóccal honosodott meg a magyarban. A későbbi-mai hangalak elhasonulással keletkezett; az első szótagi é magyar fejlődés. – Azonban az sem zárható ki, hogy a tréfál származékszó a tréfa szóból. A tréfa 2. jelentése metonímia az argóban.

☞ FilKözl. 1: 111, 14: 480; MNy. 69: 86; TESz.; EWUng.→ turbinaNszt tréfa; tréfál; tréfálkozik; tréfálódik; tréfás; tréfáz