trébely † A: 1621 trébelyezett [sz.] (Horváth M.: NEl.); 1661 trébelezett [sz.] (KárOkl. 4: 419); 1735 trébéjés [sz.] (MNy. 38: 384) J: ’fém formálásához használt eszköz | Werkzeug zum Metalltreiben’
trébel A: 1644–1671/ Trébellő [sz.] (NySz.) J: ’fémet domborúvá formál, kalapál | (Metall) treiben’
Német jövevényszók. | ≡ Ném. Treiber ’szerszám a fém kalapálására’ | ném. treiben ’fémet hideg állapotban formáz’ [germán eredetű; vö. óész. germ. drīfa; ang. (óang.) drīfan; stb.: ’hajt’]. ⌂ A főnév végén az l ( > ly) elhasonulás eredménye; vö. →borbély, →erkély stb. A palatalizálódást elősegíthette a trébel igével való homonímia elkerülésére való törekvés. A szó belseji é mindkét szó esetében középnémet közvetítést sejtet. ⊚ A trébel az arany- és ezüstművesek szakszava. ≁ Nem tartozik ide a (R.) trébely ’szőlőpréselés maradéka’ (1592: MNy. 90: 255); ez a ném. Treber ’ua.’ átvétele.
☞ TESz.; EWUng.→ dribliz