trucc A: 1722 trucz (OklSz.); 1725–1764/ trucczára (NSz.); 1748 trútzára (NySz.); nyj. turucc (Bálint: SzegSz.) J: ’dac, makacsság | Trotz, Trutz’
truccol A: 1724 trúczolva [sz.] (Nyr. 46: 153); 1750 trutzolsz (NSz.); 1800 Truttzolni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.); nyj. druccuj [l-j] (ÚMTsz.); turuccol (ÚMTsz.) J: ’dacol, szembeszáll | trotzen’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Trutz, (baj.-osztr.) trutz: ’ellenállás, védelem’ [ismeretlen eredetű] | ném., (baj.-osztr.) trotzen, trutzen ’dacol, szembeszáll; makrancos, önfejű’. ≋ Megfelelői: szbhv. truc, trucati; cseh (N.) truc, trucovat; stb.: ’dac, makacsság, dacol, szembeszáll’. ⊚ Mindkét szó a bizalmas nyelvhasználatban él.
☞ TESz.; EWUng.→ torz