tromf ∆ A: 1585 tromfal (Cal. 1045); 1671 meg-tromfolni [sz.] (Horváth M.: NEl.); nyj. tramf (ÚMTsz.); trumful [sz.] (Imre: FelsSz.) J: 1 1585 ’megtorlás, bosszú; visszavágás | Vergeltung; Rückschlag’ (↑); 2 1588–1589 ’ütőkártya, nyerő kártya; döntő érv | Stechkarte; entscheidendes Argument’ (MNy. 75: 511); 3 1594 e. ’előny, haszon | Vorteil’ (Irtört. 1954: 281); 4 1754 ’diadal | Triumph’ (NSz.); 5 1816 ’felpénz, foglaló | Aufgeld’ (Gyarmathi: Voc.) Sz: tromfol 1643/ tromfollya-meg (NySz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.), (baj.-osztr.) trumpf ’diadalmenet; a fennamardó ütő kártya színe ‹a kártyajátékban›’, – ném. Trumpf ’ua.; megtorlás; döntő érv; előny’ [< ném.  (kor. úfn.) triumph ’nagy győzelem; pompás bevonulás, diadalmenet’ < lat. triumphus ’ua.’]. A kártyanyelvi kifejezés a franciában keletkezett.  ≋  Megfelelői: cseh trumf; szlk. trumf, (R.) tromf stb.: ’ütőkártya, adu’.  ⌂  A tromfol származékszó esetleg a ném. trumpfen ’kártyázik nyerő színnel játszik ellenállást tanúsít’ hatására keletkezhetett.

☞ Kobilarov–Götze: DtLw.; TESz.; EWUng.→ trillió