trombita A: 1416 u./¹ trombitanac (BécsiK. 125); 1430 k. torombita fuuo (SchlGl. 2220.); 1558 trombeta (OklSz.); 1763 terombita (NSz.); nyj. dorombita (MTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’egy fajta rézfúvós hangszer | Horn, Trompete’ # (↑); 2 1766 ’méhkürt | Muttertrompete’ (NSz.) Sz: trombitás 1428 Trombithas [szn.] (OklSz.)

trombitál A: 1416 u./² trombitaltatnod [sz.] (MünchK. 12ra); nyj. drombitál, torombital (ÚMTsz.) J: ’trombitán játszik | trompeten’ #

tromba ∆ A: 1463 Thorombas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1932 tromba (Sauvageot: FrMSz.) J: ’egy fajta fúvós hangszer | Trompete’

A trombita és a trombitál olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (tr.) trombeta, (vel.) trombèta, (fri.) trombę́ta, – ol. trombetta: ’trombita’ [< ol. tromba ’ua.; tuba’; végső soron az ófrank *trumba ’trombita, jelzőkürt’ szóra megy vissza] | ol.  (tr.), (giul.) trombetar, (vel.) trombetare, (vern.) trombettar, – ol. trombettare: ’trombitál’ | ol. tromba ’trombita; tuba’.  ≋  Megfelelői: ném. Trompete; cseh  (N.) trumpeta; stb.: ’trombita’; – ném. trompeten; fr. trompeter; stb.: ’trombitál’; – fr. trombe ’trombita; tuba’; sp. trompa ’tuba’.  ⌂  Nem kizárt, hogy a trombitál magyar származékszó a trombita főnévből; vö. tréfa : →tréfál, →tromf : tromfol stb. A trombita 2. jelentéséhez vö. a →kürt ’méhkürt’ jelentését.

A tromba olasz jövevényszó. |  ⌂  Valószínűleg kétszeres átvétellel került a magyarba: a középkori adatokat követően későbbi korok zenei szakszavaként jelenik meg. Esetleges összefüggése a →dorombol szóval tisztázatlan.  ∼  Végső soron ugyanerre az etimonra megy vissza: (N.) toromba ’nádnyaláb’  (1829: TudGyűjt. 11: 95), amely valamelyik szláv nyelvből származik; vö. szbhv. truba ’trombita; tekercs, göngyöleg’; szlk. truba ’trombita’, (N.) ’cső; sütő; göngyöleg’; stb.

☞ TESz. toromba a. is; EWUng.→ doromblya