tokány A: 1759 tokánt, , tokánymódra (Hermányi: NagyDem. 63, 62); 1796 tukán (Gombocz E.: BotTört. 295) J: 1 1759 ’pörköltféle húsétel | Art Schmorfleisch’ (↑); 2 1767 ’kolbász | Wurst’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Isicium a.); 3 1792 ’puliszka, pép | Polenta, Brei’ (NSz.); 4 1792 ’szárított juhhús | getrocknetes Schaffleisch’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. tocană ’egy fajta pörkölt; polenta, puliszka’ [< rom. a toca ’szétdarabol, feldarabol, széthasogat; bever, beüt; zörget, kopog’]. ⌂ A szóvégi magánhangzó nélküli alakhoz vö. →beszéd, →kolbász stb. ⊚ Az eredetileg erdélyi nyelvjárási szó a vendéglátóipar közvetítésével került az irodalmi nyelvbe.