tiszt A: 13. sz. eleje/ tiſctes[ſegu]t [sz.] (KTSz.); 1875 tüsztösség [sz.] (Nyr. 4: 421) J: 1 13. sz. eleje/ ’elismerés, tisztelet; méltóság | Ehre; Würde’ (↑); 2 1372 u./ ’kötelesség, hivatal | Pflicht, Amt, Beruf’ (JókK. 52); 3 1608 ’tisztviselő | Beamter’ (KárOkl. 4: 285); 4 1644 ’magasabb rangú egyenruhás tisztviselő, főleg katonatiszt | höherer Uniformierter, bes. Offizier’ # (MHH. 24: 134); 5 1897 ’mindegyik sakkfigura a gyalogokon kívül | Schachfigur, außer Bauer’ (PallasLex.) Sz: tisztes 13. sz. eleje/ [sz.] (↑) | tisztesség 13. sz. eleje/ (↑) | tisztesít 1416 u./² tiʒteſeitenec ’tisztel, dicsőít | verehren’ (MünchK. 37va) | tisztetlen 1416 u./² megtiʒ́tètleneitetec [sz.] ’megrágalmazott | verleumdet’ (MünchK. 94va) | tisztetlenít 1416 u./² ’(meg)rágalmaz | verleumden’ (MünchK. 94va) | tisztesül 1493 k. thyzthesewlth [sz.] ’megdicsőül | verklärt werden’ (FestK. 99) | tisztességes 1513 tyztoͤſſegoͤs (CzechK. 97) | tisztség 1703/ tisztségre (Pusztai)
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. čьstь ’becsület, tisztesség, tisztelet; méltóság, tisztség’; blg. чест ’becsület, tisztesség, tisztelet, dicsőség, hírnév; megtiszteltetés, tisztelgés, tiszteletadás’; szlk. česť’becsület, tisztesség, tisztelet, megtiszteltetés’; or. честь ’ua.’, (R.) ’rang, rend, cím, kitüntetés’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind cíttiṣ ’gondolkodás, felismerés, megértés, szándék, terv’; av. čisti- ’gondolkodás, felismerés, megértés’; stb.; – vö. még szláv *čis- ’számol, becsül, értékel’]. ⌂ A szó eleji t-hez vö. →tiszta, →tisztesfű. A 2. jelentés az 1.-ből keletkezett. Ez a két jelentés a tiszttartó ’jószágigazgató’ (1453 k.: OklSz.) és a tisztviselő ’közhivatalnok, köztisztviselő’ (1506 k.: OklSz.) összetételekben található meg, amelynek 3., 4. jelentéséből önállósulással jöttek létre. Az 5. jelentés metafora a 4. jelentés alapján; ez bizonyosan sokkal korábbi mint adatoltsága.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 524; TESz.; EWUng.→ al-², -beli, tisztel, törzs-