tinó [6] A: 1219/ Tinod [sz.] [hn.] (VárReg. 62.); 1528 Thyno (OklSz.); 1635 tinaját (MonTME. 1: 41); 1818 tinunak (NSz.); nyj. tina (MTsz.); tinye (ÚMTsz.) J: 1 1528 ? ’bikaborjú; ökörborjú | Stierkalb; Jungochse’ (↑), 1550 ’ua.’ (OklSz.); 2 1528 ? ’üsző | Kalbe’ (↑), 1696 ’ua.’ (OklSz.)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Csuv. ti̮na’kétéves tehén; bikaborjú’; – AH. tana ’borjú’; kirg. tana ’kétéves tehén’; stb. [iráni eredetű; vö. →tehén]. A csuv. i̮ ~ köztörök a váltakozás magyarban való folytatásához az i hangon keresztül vö. →ír¹, →tiló stb. ⌂ A magyarba átkerült alak *tı̈na. A végződés kialakulása a magyarban nem teljesen tisztázott; de vö. →istálló, →kagyló stb.
☞ MNy. 3: 363; TESz.; Ligeti: TörK. 235; EWUng.→ tehén, tinor