tetszhalál A: 1830 tetszhalálban (Hahnemann: OrgGyógymüv. 56); 1831 e. Tetszhalál (Szily: NyÚSz.) J: ’a halál látszatát keltő állapot, amelyben szívműködés és légzés nem észlelhető, látszólagos élettlenség | Scheintod’ – De vö. 1799 tettzett halál ’ua.’ (NSz.)
tetszhalott A: 1833 tetszhalottak (TudGyűjt. 17/7: 84); 1836 tetszholt (TESz.); 1837 tetszhalottak (NSz.); nyj. tëtthalott (ÚMTsz.) J: [jelzői értékben is] ’a tetszhalál állapotában levő 〈személy〉; élettelennek látszó 〈dolog〉 | Scheintote(r)’
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. ném. Scheintod ’tetszhalál’, scheintot, Scheintote(r) ’tetszhalott’. Az előtaghoz vö. ném. scheinen ’kinéz, látszik, tűnik, azt a látszatot kelti’. ⌂ A magyarban: tetsz + halál, ill. halott →hal¹ összetételi tagokból keletkezett. A tetsz tudatos szóalkotással keletkezett elvonás a tetszik ’látszik, látszatot kelt’ (→tetik) szóból. ⌘ Nyelvújítási szóalkotások.