tetemes A: 1395 k. ? ketenus (BesztSzj. 323.); 1429 Thetemes [szn.] (MNy. 10: 427); 1577 tetemes (OklSz.); 1805 tetemës (NSz.) J: 1 1395 k. ? ’csontos, nagycsontú | knochig, grobbeinig’ (↑), 1429 ’ua.’ (↑); 2 1577 ’csontból készített; csonttal díszített | beinern; mit Bein geschmückt’ (↑); 3 1616 ’leplezhetetlen, szembeötlő 〈hazugság, hamisság, vétek〉 | augenfällig 〈Lüge, Sünde〉’ (NySz.); 4 1780 ’nagyfokú, számottevő, jelentékeny | bedeutend, erheblich’ # (NSz.); 5 1784 ’testes, tagbaszakadt 〈élőlény〉; jókora, nagy 〈tárgy〉 | wohlbeleibt, dick; groß, sperrig’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 81); 6 1838 ’súlyosan vétkes | schwer schuldig’ (Tsz.)

Származékszó. |  ⌂  A →tetem ’csont; láb; holttest, hulla; testrész, végtag stb.’ szóból keletkezett -s névszóképzővel. Az 1., 2. jelentések lehettek az eredetiek. A 3. jelentés metaforikusan keletkezett; ehhez vö. (R.) csontos hazugság ’tiszta hazugság’ szószerkezetet (1668: NySz.); a szószerkezet tagjai a csontos  (1532: TihK. 100), ’erős, durva’  (1668: NySz.) (a →csont származékszava) és a hazugság (→hazug) szavakból áll. A 4. és 6. jelentés a 3. alapján keletkezett.

☞ MNy. 68: 147; TESz.; EWUng.→ tetem