tetem A: 1211 ? Thetemeh [sz.] [szn.] (PRT. 10: 511–512); 1405 k. tetem (SchlSzj. 410.); 1416 u./¹ Elefant tètèm[mèl] (BécsiK. 48); 1416 u./³ tetenv́m (AporK. 104); 1522 elefanth teteem (KeszthK. 113); 1566 toͤttemét (Heltai: Fab. 127); 1789 hódtetény (MNy. 15: 144); nyj. hôt-tetöm (MTsz.) J: 1 1211 ? ’élőlények csontja | Knochen eines Lebewesens’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 [régen gyakran többes számban is] 1416 u./¹ ’a halott test maradványai, csontjai, hulla, holttest | Gebeine, Leiche’ (BécsiK. 101); 3 1416 u./¹ ’csont 〈mint felhasználásra kerülő anyag〉 | Knochen 〈als Material〉’ (↑); 4 1416 u./³ ’testrész, tag; emberi test | Glied, Körperteil; Körper’ (↑); 5 [gyakran holt ~, vak ~] 1551 ’rendellenes csontkinövés | regelwidriger Knochenauswuchs’ (LevT. 1: 87)
Valószínűleg örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. finn tähti, tähde ’hátramaradó, megőrzött’; lp. (norv.) dak'te ’csont, láb’ [fgr. *täktä ’csont, csontváz, tetem, maradvány’]. ⌂ A magyarázat nehézsége a távoli rokonság. A szó belsejének keletkezéséhez vö. →két. A szóvég -m névszóképző; vö. →orom; vö. még →álom. A magyar jelentések az 1. jelentésből magyarázhatók; a ma leginkább ismert 2. jelentés feltehetőleg a 4. jelentésből keletkezett.
☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ tetemes, tetemrehívásUN UEW. № 1036