tempó A: 1759 tempo (NSz.); 1789/ tempóra (NSz.); 1863 timpó (Kriza [szerk.] Vadr. 520); nyj. tëmpó (MTsz.) J: ‹fn› 1 1759 ’idő(tartam) | Zeitspanne, Zeitdauer’ (↑); 2 1788 ’ütem, taktus | Takt’ (NSz.); 3 1799/ ? ’viselkedés(mód), modor | Benehmen, Verhalten’ (I.OK. 30: 262), 1841 ’ua.’ (NSz.); 4 1817 ’gyorsaság | Schnelligkeit’ # (NSz.); 5 1836 ’〈sportban:〉 végső harc, végső küzdelem | Endkampf 〈im Sport〉’ (NSz.); 6 1863 ’〈mesterségbeli〉 fogás | Kunstgriff’ (↑); 7 1889 ’〈úszásban:〉 láb-, ill. karcsapás | Arm- bzw. Beinschlag 〈beim Schwimmen〉’ (NSz.) | ‹isz› 1901 ’hajrá!, gyorsabban! | 〈Anfeuerung zu größerer Schnelligkeit〉’ (Bánhidi: Sportny. 301)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Tempo; ang. tempo; fr. tempo; ol. tempo: ’időtartam, időszakasz; időmérték, ütem, ritmus, taktus; gyorsaság, sebesség’, a németben ’magatartásmód; töltetgyújtás a nagyobb sebességért’ jelentésben is, az olaszban ’‹a sportban› a futás (utolsó) szakasza’ is. Az olaszból terjedt el [lat. tempus, tempum [tárgyeset] ’idő, időtartam’].  ⇒⌂  A magyarba a legtöbb jelentés a németből került, néhány (pl. a 2., 5.) az olaszból.

☞ TESz.; EWUng.→ temperamentum, templom