temperamentum A: 1583 temperamentom (MNy. 66: 344); 1698 temperamentum (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 442); 1801 Temperámentumon (NSz.) J: 1 1583 ’klíma | Klima’ (↑); 2 1698 ’levegő mint természeti elem | Luft als Naturelement’ (↑); 3 1752 ’vérmérséklet | Gefühlsanlage’ # (NSz.); 4 1891 ’élénkség; szenvedélyesség | Lebhaftigkeit; Leidenschaftlichkeit’ # (Füredi: IdSz.) Sz: temperamentumos 1876 temperamentumos ’élénk, heves | temperamentvoll’ (MNv. 1876. jún. 4.: 360)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. temperamentum ’helyes arány, középút; mértékletesség’, temperamentum caeli ’mérsékelt éghajlat’, (tud.), (h.) temperamentum sanguinis ’vérmérséklet’ [< lat. temperare ’mérsékel; megfékez, kordában tart; szabályoz, irányít’ < lat. tempus ’idő; vmire alkalmas idő’].  ≋  Megfelelői: ném. Temperament; fr. tempérament; stb.: ’vérmérséklet, temperamentum’.  ⌂  A 3. jelentés azon a középkori orvosi felfogáson nyugszik, hogy a lelki állapotot, az ember alaptermészetét az emberi testnedvek aránya határozza meg. A 4. jelentés úgy keletkezett, hogy ez a vérmérséklet a legerősebben a szenvedélyes, élénk emberekben nyilvánul meg; vö. még a temperamentumos származékot.

☞ TESz.; EWUng.→ tempó