teljes A: 13. sz. eleje/ teles (KTSz.); 1372 u./ telleſek, telÿſen; meg tellyeſewlt (JókK. 1, 7, 134); 1416 u./¹ tèllès (BécsiK. 4); 1553 toͤllyes (NySz.); 1568 tellisek (NySz.); 1580 k. Teljes (MKsz. 1887: 108); 1608 tellves (NySz.); 1863 têjes; tejesleg [r.] (Kriza [szerk.] Vadr. 461, 519); nyj. tejjes (OrmSz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’vmivel tele, vmiben bővelkedő | voll’ # (↑); 2 1405 k. ’kerek, gömbölyded | rund, rundlich’ (SchlSzj. 60.); 3 1416 u./¹ ’a legnagyobb fokú, mértékű; korlátozás, megszorítás nélküli | vollkommen; absolut’ (↑); 4 1416 u./² ’csorbítatlan; hiánytalan | unverkürzt; unverkümmert, völlig’ # (MünchK. 102ra); 5 1512 k. ’egész, összes, együttes | ganz, gesamt’ # (WeszprK.) Sz: teljesség 1372 u./ telyeſſeguel (JókK. 7) | teljesít 1372 u./ meg telÿeſeÿtÿuala (JókK. 22) | teljesedik 1372 u./ telyeſegyenek (JókK. 124) | teljesül 1372 u./ (↑) | teljességes 1456 k. telles ſeghes (SermDom. 2: 553) | teljesítmény 1853 Teljesítmény (Szily: NyÚSz.) R: teljességgel 1456 k. telleſſegel ’egész, hiánytalan, tökéletes | vollständig, vollkommen, ganz’ (SermDom. 1: 292)

Származékszó. |  ⌂  Valószínűleg a →tel névszóból, egy eredeti igenévszó névszói értékű tagjából keletkezett. De azzal is számolni lehet, hogy a tel igéből, ugyanannak az igenévszónak az igei értékű tagjából jött létre. A szóvég -s melléknévképző; vö. lakos (→lak¹), tilos (→tiloszik) stb. A szó belseji lj-s változat megkettőzéssel és az eredeti teles változat szó belseji l hangjának palatalizációjával magyarázható; vö. beljebb (→be¹), feljebb (→fel) stb.  ∼  Idetartozik: (R.) telj ’bőség, gazdagság, tökéletesség, teljesség’  (1759: NSz.), ’elégedettség, beteljesedés’  (1832: NSz.), ’teltség, kövérség’  (1845: NSz.); a telj a teljes szóból keletkezett elvonással, tudatos szóalkotás a nyelvújítás termékeként. – Csak a teljhatalom  (1823: NSz.) összetétel előtagjaként él.

☞ TESz.; EWUng.→ telUN UEW. № 1042