telefon A: 1836 telephoniumnak (NTársalkodó 1836. márc. 8.: 160); 1857 telephon [es. nem m.] (NSz.); 1878 telefonba (NytudÉrt. 93: 73); 1893 telefónozott [sz.] (NSz.); nyj. tëlëfón (MTsz.); telefony (ÚMTsz.) J: 1 1836 ? ’távíró(készülék) akusztikai jele, jelzése | akustisches Signal eines Telegraphen’ (↑); 2 1878 ’távbeszélő készülék | Fernsprecher’ # (↑) Sz: telefonoz 1877 telephonozták (Ellenőr 1877. aug. 10.: [3]); 1882 telefonozza (NSz.)

telefoníroz ∆ A: 1869 telephonirozás [sz.] (PNapló 1869. jan. 9.: [4]); 1904 telephoníroz (Radó: IdSz.) J: ’telefonál, telefonon beszél (vkivel) | telephonieren’

telefonál A: 1877 telephonálni [sz.] (FővL. 1877. nov. 23.: 1284); 1904 telephonál (Radó: IdSz.) J: ’telefonon beszél (vkivel) | telephonieren’ #

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a telefon nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Telephon; ang. telephone; fr. téléphone; stb.: ’távbeszélő, telefon’. A franciában keletkezett [tudatos szóalkotás a gör. τῆλε ’távoli, messzi’ + φωνή ’hang; beszéd’ szavakból].  ⇒⌂  A magyarba főleg a németből került.

A telefoníroz német jövevényszó. |  ≡  Vö. Ném. telephonieren ’távbeszélőn beszél, telefonál’.  ≋  Megfelelői: ang. (tele)phone; fr. téléphoner; stb.: ’ua.’.

A telefonál képzőcsere. |  ⌂  A telefoníroz-ból keletkezett képzőcserével; vö. →blamíroz, →flangíroz stb.

A szócsaládhoz még |  ∼  A telefon egyéb megnevezései: (R.) távhangzó tkp. ’messzire hangzó’  (1882: SoprSz. 39: 305); távbeszélő  (1897: PallasLex.).  ⌂  A telefon 1. jelentésére nincs biztos adat.

☞ TESz.; EWUng.→ fonetika, fonográf, gramofon, magnetofon, mikrokozmosz, prófétál, szimfónia, televízió, xilofon