teknő A: 1230/ Tekeneu [hn.] (ZalaOkl. 1: 5); 1339 Thekenie [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 114); 1405 k. tekenes [sz.] (SchlSzj. 1698.); 1510 teknevben (MargL. 52); 1519 k. teko̗no̗nek (DebrK. 221); 1527 thecknwth (OklSz.); 1556 teknível (TörtTár 1881: 282); nyj. teknyé (Nyatl.) J: 1 1230/ ? ’teknő alakú völgy, völgykatlan | Talmulde, Talkessel’ (↑); 2 1495 e. ’rendszerint fából kivájt, tál alakú, dagasztásra, mosásra stb. használt házi eszköz | Trog, Mulde’ # (GuaryK. 32); 3 1560 k. ’mosdótál, kád | Waschbecken, Wanne’ (GyöngySzt. 1133.); 4 1791 ’folyómeder | Flußbett’ (NSz.); 5 1818 ’a hajónak víz alatti része | Teil des Schiffes unter der Wasserlinie’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Alvĕus a.); 6 1832 ’vízimalom része | Teil der Wassermühle’ (NSz.); 7 1860 ’vadállatok szálláshelye | Bau, Lager vom Wild’ (NSz.) Sz: teknős 1272–1290 Tekeneus [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 434); 1395 k. tekeneus ’csontpáncéllal ellátott 〈hüllő〉 | beschildet 〈Reptil〉’ (BesztSzj. 1110.); 1405 k. ’teknősbéka | Schildkröte’ (↑) | teknőc 1848 teknyőc ’ua.’ (NSz.)

 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. täknä ; CC. tegänä; csuv. takana; stb.: ’vályú, teknő’ [a törökben esetleg jövevényszó].  ⌂  A magyarba átkerült alak *täkänä. A szóvég kialakulásához vö. →penge ~ →pengő, szüle ~ szülő (→szül) stb. A kétszótagos alakok másodlagos keletkezésűek; vö. →sárkány. Az 1., 4–7 jelentések metaforák az eredeti 2., 3. jelentés alapján. A teknőc származékszó az állattani szakszóalkotás tudatos terméke a teknős főnévből.

☞ MNy. 3: 361; TESz.; EWUng.→ teknősbéka