tegez ‹nsz› ∆ [4] A: 1237 ? Tegz [szn.] (ÓMOlv. 89); 1342 Tegzes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1361 Teguzgarto [szn.] (OklSz.); 1395 k. thegeʒ (BesztSzj. 130.); 1490 Tegewz (OklSz.) J: 1 1237 ? ’a nyilak, esetleg a nyilak és az íj tartására szolgáló tok | Pfeilköcher’ (↑), 1342 ’ua.’ (↑); 2 1704 e. ’íj | Handbogen’ (Nyr. 45: 130) Sz: tegzes 1342 [szn.] (↑)

tegez ‹ige› † [1] A: 1654 tegzettem (MNy. 90: 254); 1772 tegezi (MNy. 40: 157) J: 1 1654 ’nyilat kilő | mit Pfeilen schießen’ (↑); 2 1779 ’〈fegyver〉 övez, körülvesz | umgürten 〈Waffe〉’ (NySz.)

A szócsalád alapja, a tegez örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (AK.) tǟwət ’tegez, tok’; osztj.  (V.) tüγət ’puzdra, tegez’ [ugor *täŋɜtɜ ’tegez a szíjon’].  ⌂  Az ugor *ŋ > m. g hangváltozáshoz vö. →fog¹, →száguld stb. A szó eredetileg az ugor lovas vadászat terminológiájához tartozott. A 2. jelentés metonímia. – A tegez ige téves szóhasználatból keletkezett, miután -z képzős igének fogták fel.

☞ FUF. 31: 114; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1859