taraj A: 1525 k. Kakastharay̋a (MNy. 11: 39); 1566 taréia (NySz.); 1577 tarelia (KolGl.); 1577 k. tareÿ (OrvK. 65); 1578 tare (Gombocz E.: BotTört. 37); 1595 Tyktara (NySz.); 1736 táré (MonÍrók. 11: 342); 1799/ tarréját (I.OK. 30: 259); nyj. tëra, tora (ÚMTsz.) J: 1 1525 k. ’tyúkfélék fején húsos, vörös (fogazott) bőrképződmény | Hahnenkamm’ # (↑); 2 1590 ’tarajszerű tárgy, képződmény ( pl. a sarkantyú fogazott fémlapja) | kammartiges Gebilde, zB. Rädchen des Sporns’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 11); 3 1668 ’fej; fejtető | Kopf; Scheitel’ (NySz.); 4 1858 ’hegygerinc görbe vonalú éle | Gebirgskamm’ (NSz.); 5 1859 ’hullámok tajtékos háta | Wellenkamm’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A taraj : taréj : taré : tara összefüggéséhez vö. →csuhé, →karaj¹ stb. A 2., 4., 5. jelentés metafora, a 3. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján. A testrészek neveinek más dolgokra vagy fogalmakra való átviteléhez vö. →fej², láb stb.

☞ TESz.; EWUng.