tanya A: 1037/ tana [hn.] (MNL (OL) Dl. 207137); 1109 thona [hn.] (MNL (OL) Dl. 11); 1109/ Thania [hn.]; Tanya [hn.] (MNL (OL) Dl. 12180); 1193 Tainad [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 59); 1222/ thania (Györffy: ÁMTF. 3: 388); 1240 thuna (OklSz.); nyj. tónya (MTsz.) J: 1 1109 ’halászat, halfogás; halászóhely | Fischfang; Ort zum Fischen’ (↑); 2 1225 ? ’mély víz; örvény | tiefe Stelle im Wasser; Wirbel’ (Wenzel: ÁÚO. 1: 210), 1589 ’ua.’ (OklSz.); 3 1519 ? ’tartózkodás, tartózkodási hely | Stätte von etw, Aufenthalt 〈auch abstr.〉’ (JordK. 56a), 1693 ’ua.’ (NySz.); 4 1708 ’állóvíz, tó; tócsa | Teich; Pfütze’ (Pápai Páriz: Dict. Tonya a.); 5 1771 ’a határban levő kisebb gazdasági település | Gehöft, Einödhof’ # (NySz.); 6 1804 ’társaság | Gesellschaft’ (I.OK. 30: 262); 7 1848/ ’hajlék, ház, lak, szállás | Behausung’ (NSz.); 8 1887 ’halászkunyhó | Fischerhütte’ (Herman: HalK. 2: 831); 9 1906 ’présház | Kelterhaus’ (ÚMTsz.) Sz: tanyáz(ik) 1754 ? tanyaszák (MNy. 90: 254); 1791 tanyázni [sz.] (NSz.) | tanyasi 1881 tanyasi (MNv. 1881. márc. 27.: 202); 1894 tanyasit (NyK. 24: 137)
Szláv jövevényszó, esetleg a keleti szlávból. | ≡ Or. тоня ’hely, ahová a halászhálót kivetik’; ukr. тоня ’ua.; veszélyes, mély hely a vízben’; – szln. (N.) tônja ’mély víz; pocsolya, tócsa; mocsár, láp’; szlk. toňa ’csendes és mély víz a folyóban’; stb. [< szláv *top- ’lemerül, alámerül; vízbe fojt’]. – A keleti szlávból való átvétel mellett szól, hogy a régi adatokat illetően, hosszú ideig biztonsággal csak az 1. jelentés adatolt. Mivel azonban nagyon sok olyan középkori adat van, amely csupán a mély vízben lehetséges vizahalászatra vonatkozik, nem kizárt, hogy a 2. jelentés az elsődleges, miközben az átvétel egy másik irányból is lehetséges. A 4. jelentés mindkét szóban forgó jelentéssel összefügghet, a további jelentések metonimikusan végső soron az 1. jelentésre mennek vissza.
☞ Nytud. 5: 11; MNy. 49: 198; Kniezsa: SzlJsz. 517; AEthn. 12: 16; TESz.; EWUng.→ zátony