talp A: 1211 Tolpa [sz.] [szn.] (PRT. 10: 508); 1329 Talpas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1395 k. talp (BesztSzj. 650.); 1585 Tap (Cal. 795); nyj. tóp (MTsz.) J: 1 1211 ’a lábfej alsó felülete | Fußsohle’ # (↑); 2 1286/ ? ’cipő alja, járófelülete | Schuhsohle’ # (MNy. 83: 201), 1395 k. ’ua.’ (↑); 3 1395 k. ’keréktalp; fémlemez | Felge; Metallplatte’ (BesztSzj. 778.); 4 1482 ’alapgerenda | Grundbalken’ (OklSz.); 5 1585 k. ’vmi alsó része, aljzat | Untersatz’ # (Gl.); 6 1705 ’tutaj | Holzfloß’ (BercsLev. 638); 7 1798 ’síkidom alapvonala | Basis einer Flächengestalt’ (NSz.); 8 1872 ’küszöb | Schwelle’ (NépkGy. 1: 7) Sz: talpas 1286/ Tolpos [szn.] (MNy. 83: 201); 1533 talpas ’széles lábú | breitfüßig’ (Murm. 808.); 1669 ’gyalogos katona | Fußsoldat’ (NySz.) | talpal 1416 u./¹ megtalpalta ’letipor, tönkretesz | niedertreten, zugrunde richten’ (BécsiK. 197); 1549 ’cipőt talppal ellát | besohlen’ (OklSz.); 1603 ’lépked | schreiten’ (NySz.) | talpalatnyi 1561 Talpalatni ’lábnyi szélességű | fußbreit’ (NySz.) R: talpig 1544 talpig ’egészen, teljesen | ganz, völlig’ (RMKT. 2: 179)
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (comel.) talpa ’mancs’, tolpu ’talpgerenda, ászokgerenda’, (fri.) tálpa ’macska mancsa; pata’, talpe ’talp, alj, alapzat’, tǫ́lp ’kútostor’, (val.) talpa ’fatönk’, (vel.) tolpo ’ua.; talpgerenda, ászokgerenda’ [tisztázatlan eredetű, valószínűleg korai latin időből]. ≋ Megfelelői: ném. (N.), (R.) talpe; fr. (N.), (R.) tarpe; stb.: ’láb, talp, mancs ‹pejoratív is›’. ⌂ A szóvégi a hangzóvesztéshez vö. beszéd, lapát stb. A magyarban a jelentésbővülés következtében emberi talpat is jelöl. A legtöbb magyar jelentés metafora. A megszilárdult ragos alakult elődjéhez (↑) vö. talpamiglan ’talpamig’ (1513: NagyszK. 48). ⚠ Németből való származtatása időrenti okokból téves. ⌂⇒ A magyarból: rom. talpă ’talp; talpgerenda, ászokgerenda; felni, keréktalp stb.’.
☞ MNy. 51: 100; TESz.; GPann. 2: 20; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ lúdtalp, talaj, talap