taktus A: 1787 Taktus (NSz.); 1788 Táktust (NSz.); 1815 taktot (NSz.) J: 1 1787 ’ütem | Takt, Zeitmaß’ # (↑); 2 1788 ’érintés; érintkezés | Berührung, Kontakt’ (↑)
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. tactus ’érintés, érintkezés’, (h.) tactus in musica ’időmérték, ritmus a zenében’, tactum dare ’megadja a ritmust’; – vö. még ném. Takt ’ritmikus mértékegység; szabályos csapás’. A latinban a lat. tangere ’megérint, hozzáér, megtámad’. A zenében azzal az elgondolással vezették be, hogy a ritmusos egységeket ütéssel jelölték (vö. →ütem). ≋ Megfelelői: ang. tact; cseh takt; stb.: ’ritmus, ütem’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A régi takt változat német hatásra utal.
☞ TESz.; EWUng.→ tángál